Torott Memoria
Memoria - viragok, es ha rovid eletű, extrem hegymaszo egy pillanat, de abban az időben a Nirvana, egy csendes korosztaly szamara.
Amikor a szel, nema konnycseppet az emlekek tormelek, majd hirtelen elment, igy egy csendes ureges, egy fenyes lelek, hogy a tenger nyelt egyszer. Repul az idő, az emlekek reven a konyortelen tenger, igy egy hatalmas lyuk. Nezett a szornyű uresseg, a mult minden, amit elveszitett, elfelejtett nelkul hagyja. Legkisebb reszlet, az erzeseit egy percet, minden a vegzes nem letező. Ezerszer az elmult oromok es a szomorusag, a buszkeseg es a veszteseg, erzelmei mind ures. Elhagyjak a memoriaban a multja, nem szamit, hogy valaha is, megosszak a fajdalmat es a buszkeseg, az Elfujta a szel, folyo, oly modon, hogy semmi sem az eletben tarto emlek a gyermek es nehany sarok, hozta vissza az egykor, es arra, hogy elhagyott, elfelejtett egy ures, fekete szem, az egesz zavaros, nezte az ures sziv a vegen a felelem, a felelem, vagy a veszteseget? |